Mostanában sok innovatív közösségi megkeresést kapok, ezek közül az egyik egy szakközépiskola iskolapszichológusán keresztül érkezett. Azért írok róla, mert a résztvevő tanárok sok olyan felismerést fogalmaztak meg, amely tanulságos lehet más tantestületek számára is.
A felismerés:
Konfliktusokkal találkozunk, amiket nem tudunk megoldani. Milyenekkel? Leginkább diákok közötti feszültséggel, agresszióval, amelyeket a tanári eszköztár hivatalos eljárásrendjeivel nem lehet kezelni. Hiába lehet tudni, hogy a rossz szociális háttér, a sokszor vidékről naponta hajnalban utazó diákok kimerültsége és sok, a diákoktól független körülmény is közrejátszik ezeknek a konfliktusoknak a kialakulásában és megoldhatatlanságában tanárként sokan érzik magukat eszközhiányosnak.
A konfliktusok kialakulása már önmagában is sokszor kudarcként értelmeződik. Pedig, ahol sok ember van együtt a konfliktusok inkább természetesek. Az, hogy mit kezdünk velük, az lehet nagyon sokféle – és sokféleképpen eredményes.
A konklúzió:
A konfliktusokkal kell kezdeni valamit, máshogy, mint eddig. Ez azt jelenti az iskola esetében, hogy időt szánnak arra, hogy áttekintsék: mit kezdtek eddig a konfliktusokkal és mire van szükségük ahhoz, hogy ezt az eszköztárat bővítsék. A konfliktusokat azonban nem nagyon szeretjük kiteregetni. Ezért fontos, hogy biztonságos közegben lehessen ezt megtenni.
Megfogalmazódik az igény:
A konfliktuskezelés nem egy- két nap alatt elsajátítható tudás – sokszor éppen a gyakorlat során az új megközelítések alkalmazása során alakul ki, mélyül el. A jelen iskola esetében mindössze fél napunk volt arra, hogy foglalkozzunk a konfliktusok megközelítésével és az eszköztár fejlesztésével. Ami óhatatlanul visszahat a szervezeti működésre is.
Itt megemlíteném, hogy „dzsungelharcos” nélkül nem megy. A belső kezdeményezés meghallását és a folyamat elindítását ebben az esetben az iskolapszichológus végezte. Meghallotta, hogy a szükséglet megfogalmazódott, és mivel kialakult körülötte egy bizalom a tantestület tagjai részéről, őt kérték meg a folyamat elindítására, koordinálására. Ő volt az, aki amellett, hogy a napi működésnek is részese, rá tudott nézni a folyamatokra „külső szemmel” is.
Mire elég fél nap?
Arra, hogy a konfliktusról való közös beszélgetés alternatív formájával is már elindítsunk egy másfajta működést. A felkészülésre mindössze egy hét állt rendelkezésre, ezért az iskolapszichológus részvételével egy előkészítő kérdőívet küldtünk ki arról, hogy ki, milyen területen tapasztal konfliktusokat. A tantestület fele által kitöltött kérdőíves válaszokból kialakítottunk hat témát, amelyeket külön asztalokon helyeztünk el.
Beszélgetés kiscsoportban, interaktívan
Az egyes témákról kiscsoportokban beszélgetett a tantestület. Annak érdekében, hogy valóban tapasztalatcsere valósuljon meg a kiscsoportokat az egyébként is egymással többet beszélő egymás mellett ülők átcsoportosításával alakítottam ki – így azok is egy csoportba kerültek, akik munkakörüknél, tantárgyuknál fogva kevesebbet beszélnek egymással.
Minden témára 20 perc jutott, aztán rotációban minden kiscsoport a következő asztalhoz vándorolt. A kezdőasztalnál minden csoport kiválasztott egy témafelelőst, aki nem vándorolt tovább a csoporttal, hanem az érkező csoportoknak adta át a témával kapcsolatban összegyűlt ismereteket. Miután minden csoport minden asztalnál lévő témával foglalkozott rövid 5 perces prezentációkkal zártuk a napot az egyes témák összefoglaló tanulságainak kiemelésével.
Az ellenállás leküzdésének lépései
Amikor nem a komfortos értekezleti rendszerben dolgozunk, akkor mindenki kibillen a rutinból és kicsit kényelmetlenebbül érzi magát. A fél nap során több ellenállásukat is sikeresen leküzdötte a tanári kar.
- Az első belső ellenállás, amit leküzdöttek a konfliktusokkal való foglalkozás, annak elismerése, hogy ezek léteznek.
- A konfliktusokkal való közös foglalkozásba behívtak egy külső facilitátort – túlléptek azon, hogy ezt a szennyes kiteregetéseként fogják fel.
- A konfliktusokról való közös beszéd újszerű, interaktív módját nyitottan fogadták. A kezdeti ellenállások után (gyakori kivonulás, elutasítás, a saját hely és szerep keresésének kényelmetlensége a beszélgetés során) a harmadik fordulónál már mosolygó, egymás iránt érdeklődő arcokat láttam. Ráéreztek arra, hogy mennyire sokat tud adni a témával való koncentrált, tapasztalatmegosztó foglalkozás.
- Prezentálás, időkeretek tartása jelentette a legkisebb ellenállást a résztvevőknek. Jól strukturált, minden elhangzott hozzászólást tartalmazó összefoglalókat hallottunk.
Zárás, értékelés
A közös délelőtt végén kis papírokra kértem a visszajelzéseket kiragasztani a falra. Az eredmény: rengeteg smiley és felszabadult hangulat. A tanulságot az egyik résztvevő így fogalmazta meg:
„Nagyon nem akartam ma jönni a konfliktusokkal foglalkozni egész délelőtt, de nagyon örülök, hogy eljöttem, mert nagyon felszabadító volt egymással beszélgetni és hallani egymás tapasztalatait. Még soha nem foglalkoztunk ezzel a témával ennyire hatékonyan”.
És hogyan hat vissza mindez a működésre?
A közös tapasztalat arról, hogy két tanórányi időben hogyan lehet 70 emberrel 6 témáról tartalmasan beszélni és mindenki számára alkalmazható tanulságokat megfogalmazni önmagban egy használható módszer a tantestület számára. A tanáriban kihelyezett papírok pedig tartalmilag is adhatnak ötleteket konkrét konfliktusos helyzetekben – hiszen azokat ők maguk dolgozták ki.
Aznap önkéntesként mentem el a workshopot megtartani – mert éppen ezekre a beindító alkalmakra van szükség ahhoz, hogy kialakuljon az újszerű megközelítések iránti bizalom.
Ők megköszönték az időmet – én meg a lehetőséget és a nyitottságukat.