KimeNŐ learning steps – Egy vállalkozás története

Egy vállalkozás története

Négy éve született meg a KimeNŐ ötlete. Emlékszem a pillanatra, amikor kiugrott a dobozból (out of the box). Sokat töprengtem, hogy miért csak a traumák és válságok után kezdenek el a nők tudatosabbá válni azzal a társadalmi környezettel kapcsolatban, ami rendszerszinten hozza őket hátrányos helyzetbe. Sokat beszéltünk már akkor is a nők közötti szolidaritás hiányáról, a társadalmi folyamatokkal kapcsolatos tudáshiányról – de mégis arra gondoltam, milyen jó lenne, ha már korábban a krízis előtt hallanának információkat, bővíthetnék tudásukat.

Az is egyértelmű volt, hogy arra sincs idő sokszor, hogy feltöltődjünk, pihenjünk, így a tudásbővítést, – ami ehhez képest is plusz időt igényelne – nem valószínű, hogy ki tudnák gazdálkodni azok a nők, akiknek erre valóban szükségük lenne. Ezért azt találtam ki, hogy a szabadidős és rekreációs tevékenységeket lehetne összekötni a társadalmi tudatosítással. Egyéni és csoportos formában saját részre, vagy ajándékként megvásárolható és újratölthető KimeNŐ kártyákon keresztül megvásárolható szolgáltatások keretében.

Kis csapat is összeállt többségében GYES-en lévő anyákból, akik maguk is napi szinten megélték, hogy ezekkel a kérdésekkel szembesülnek. Meglett a név is Nikinek köszönhetően. És elkezdtük szervezni a KimeNŐ-t.

Pályáztunk és bejutottunk az iGen innovációs programba, ahol startupok és társadalmi vállalkozási vállalkozások fejlesztése zajlott előadásokkal, csapatépítéssel, mentorálással. Itt megismertük a startup közeget és nagyon innovatív, inspiráló emberek voltak együtt fél éven át, a befektetők, angyalbefektetők, az alakuló ötleteket megvalósító csoportok és már jól működő startupok vezetői. Megtanultunk pitchelni, és átéltük azt a dinamikát, ahogy a csapat és az ötlet együtt fejlődik, alakul. És azt is, hogy ez, ha nem egy irányba halad, akkor bizony szétesik.

Az innovációs program végén azt hittük összeállt a vállalkozás, de mégse. A csapat elengedte, én pedig kimerültem. Ezzel az első szakasz lezárult.

Mit tanultam?

• rengeteg inspiráció és tudás – hasznos, de csak ha a megfelelő időpontban érkezik.
• a csapattagok közül nem mindenki ugyanabban a fázisban aktivizálható: van, aki a stratégia kialakításban, mások az operatív feladatokban, mások pedig a végrehajtásban jók
• Ha nincsenek meg a sarokpontok, akkor az irány folyamatosan alakul. A sarokpontokban a csapattagok között konszenzusnak kell lennie.
• A visszajelzések, külsősök értelmező kérdései nagyon fontosak – ezek fedik fel azokat részeket, amik nincsenek eléggé kidolgozva és lehet, hogy nem eléggé egyértelműek.

Pár hónap szünet után ősszel az alapokhoz visszanyúlva kellett újraépíteni az egészet. Ekkorra biztos sarokpontok alakultak ki, amit fel is kellett vállalnom – hiszen ha ezeket nem kommunikálom, akkor nem a KimeNŐ épül, hanem valami teljesen más:

• női társadalmi tudatosság a fókuszban
• megelőzés
• összekötni feltöltő, relaxációs és érdekes innovatív programokkal
• eszköztár és ismeretbővítés szükséges.

A csapat széthullása után felmerült a kérdés: egyedül (is megbírom-e csinálni) és lendüljek bele, vagy előbb építsek újra csapatot és velük kezdjük újra?

2014 őszére mindkét irány csodálatos módon párhuzamosan alakult. Összeállt a kimeNŐ kártyán megvásárolható szolgáltatások listája –  egy szuper szolgáltató csapat, és elköteleződött stratégiai társnak Judit, akivel az elindítást készítettük elő. Annyira közel kerültünk ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, hogy el sem hittük. Létrejött a weboldal, kijöttek a nyomdából a kártyák, összeálltak a csomagok, meglett a design. Decemberben ünnepélyesen a Jurányi Házban elindult a KimeNŐ.

Mármint létrejöttek a feltételei az elindulásnak. Mert a marketing most következett. Az előzetes igényfelmérések, a szolgáltatók lelkesedése és a mi elkötelezettségünk miatt fel sem merült, hogy erre nem lesz igény. 2015 elején teszteltük az oldalt, a megrendelő felületet. Ahogy eddig a vállalkozást tanultam sok pénzért sok helyen, úgy most a marketinget, a vizuális megjelenést. Canva, adwords, kereső, stb.  Lett egy marketingesünk, és elindult az első kampány Valentin napra, és elindultak a megrendelések is. Így elkezdhettük tesztelni a kiszállítási rendszerünket. Elkezdtünk közösséget építeni, meetupokat szervezni.

Újabb és újabb kampányok következtek, a bevételek azonban jóval elmaradtak a kiadásoktól. És eljött az a pont, amikor elfogyott a tőke. Stratégiai társam is elhagyta a KimeNŐt, ami nagy tanulság volt: nem tudunk jól együttdolgozni azzal, akivel ugyanabban vagyunk jók és ugyanazt nem tudjuk. Ez volt második mélypont.

Mit tanultam a második tanulókörben?

• a honlap elindítása és a tesztelés egy folyamatos tevékenység. Gyors, rugalmas regálásra van szükség, folyamatosan a felhasználók igényeihez kell igazítani a felületet.

• a tartalomgenerálás az egyik kulcsa a folyamatos jelenlétnek – és ehhez a csapatra is szükség van. Nehéz úgy eladni egy szolgáltatást, ha a szolgáltató nem küld tartalmat.

• a marketing kampányok nem lehetnek általánosak – konkrét problémára, helyzetre fókuszált konkrét megoldásokat kell kínálnunk.

• az együttműködéssel kapcsolatban: csak olyan társsal érdemes belevágni, aki szakmailag és anyagilag is ugyanannyit tesz bele – és vállal kockázatot.

2015 nyarán egy hirdetésre figyeltem fel, amelyben egy PR ügynökség ingyen PR stratégiát vállalt a kiválasztott vállalkozásoknak. Írtam nekik és találkoztunk. Ott kezdődött az együttműködésünk, ami mára barátsággá alakult Judittal. Megújítottuk a honlap teljes szövegezését, átalakítottuk a vizuált, és az üzleti modellt. Átáraztuk a termékeket, újradefiniáltuk a célcsoportot és elkezdtük a profi kampányt. Az építkezés azonban lassú volt, és egyre inkább látszott, hogy annak ellenére, hogy törekedtünk a kimeNŐ üzenetének nagyon egyszerű megfogalmazására még mindig nagyon távol van a magyar vásárlókat elérő tartalomtól. A PR marketing együttműködésünk kereteit átalakítottuk, mert nem tudtuk kifizetni a költségeket. Viszont ezalatt az idő alatt kialakult köztünk egy olyan együttműködés, amit bartell alapon folytattunk. Ennek eredményeként 2015 karácsonyán közösen valósítottuk meg a KimeNŐ élménynapot és vásárt.

  

Az élménynap éppen nullszaldós lett, de mi ennek nagyon örültünk, és összességében nagyon jól éreztük magunkat.

Amit a harmadik tanulókörben levontam:

• nem lehet szombati munkanapra tenni december közepén egy eseményt

• decemberben akkora választék van eseményekből, hogy abban nagyon nehezen lehet kitűnni

• a szolgáltató csapat kitartott és hitt a kimeNŐ sikerében

• személyesen sokkal jobban lehet értékesíteni a kimeNŐ szolgáltatásokat, mint online

• a kommunikációs tartalomnak nagyon egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie.

2015 megmutatta, hogy megint újra kell tervezni, de az élménynap olyan új inspirációkat adott, hogy vissza tudtam szerezni a lendületemet. Le kellett vonnom a következtetést: a szolgáltató csapat nem érdekelt abban, hogy a KimeNŐ-n keresztül menjenek az emberek, és a KimeNŐ identitás sem alakult ki. Üzleti modell szempontjából sem jó megoldás, fenntarthatatlan a közvetítő szerep. Ezért csak akkor van értelme folytatni, ha az üzenetet, amihez ragaszkodunk, mi adjuk át – saját szolgáltatásokon keresztül.

Valójában ez volt az a pont, amikor felismertem: ezzel kellett volna kezdeni, és amikor már működik, fokozatosan ráépíteni a többi szolgáltatóval az együttműködést. Ez valódi paradigmaváltást jelentett. Ekkorra ért meg stabilitásom abban, hogy hinnem kell abban, amit tudok és felvállalnom, hogy az üzenet az enyém, nekem kell képviselnem.

Elkezdtem kidolgozni a képzés, workshop portfoliót és elkezdődött a 10 nap önmagamért élmény- és önismereti napló előkészítése.

2017 elején újra és teljesen megújultunk. A szolgáltatás és a termék összekapcsolódott, a könyvhöz egy alkalom tanácsadás is tartozik. Profi salesoldal készült Ancsa segítségével, aki szintén a hozzáadott értékek és a partnerségek építésében gondolkodott.  Szuper együttműködés és szuper eredmények jöttek. Elindultak a megrendelések, a könyv úgy tűnik tényleg rá tudott tapintani a szükségletekre. Ekkor következett a kényszerszünet – a betegségem, ami az egész lendületet megtörte. Három hónap szünet következett – ami valójában az előző három év tanulási folyamatának a feldolgozásához is kellett.

És itt tartok most.

• Letisztult, hogy kire számíthatok, és miben

• Letisztult, hogy mit kell nekem vállalni és mibe kell bevonnom másokat

• Letisztult, hogy hol tartok és milyen utat jártam be az elmúlt négy évben.

Közben mindig voltak nagyon felemelő és elismerő időszakok. A Marie Claire díj, az elkötelezett partnerek, a rengeteg bátorító és elismerő visszajelzés. Mi is adtunk díjat: a Terézanyu pályázat KimeNŐ különdíját Ferenczi Ildikó nyerte el.

És most, ebben a letisztult formában, nem előre menekülve, hanem átgondoltan és fókuszálva jöhet a következő szakasz. Közben hálával tartozok azoknak, akiknek az elmúlt négy évben a sikerekben és a kudarcokban részt vettek – fontos szerepük volt így vagy úgy. Ez alatt a három év alatt több nagyszerű nővel dolgoztam, akikkel üzleti partnereim is lettek: Mandalina Rita, Hidasi Judit, Gulácsi Annamária, Böhm Siska Mariann, Lipták Orsi

És sokan a háttérből támogattak, erősítettek barátként, Madarassy Luca, Hegyi Dóra, Sándor Kata, Várszegi Nikolett és a szolgáltatói csapat tagjai , valamint azok, akik a jó helyen voltak a jó időben, amikor segítségre volt szükségem.

Hálás vagyok azért, hogy elkezdtem és nem adtam fel.